Réges-régen valamikor az ősidőkben, de legalábbis múlt péntek előtt, Micimackó az erdőben élt, saját kunyhójában. S ugyanebben az erdőben lakott a fontoskodó Nyuszi, a tudálékos Bagoly, a félénk Malacka, a sértődős Füles, Kanga, a kengurumama kicsinyével, Zsebibabával, no meg a vidám, ugrálós Tigris és persze mindnyájuk szeretett gazdája, Micimackó legjobb barátja: Róbert Gida. Ebben a mesebeli erdőben mindennap történik valami mulatságos vagy izgalmas esemény. Micimackó háborúságba keveredik a méhekkel, elefántfogásra indul barátjával, Malackával, s hőstetteiket szépen zengő versekben énekli meg. Sokszor bajba is keveredik, lévén ő egy Csekélyértelmű Medvebocs, de Róbert Gida, aki már nagy és okos – majdnem hatéves –, mindig mindent rendbe hoz. NESZEK. ÍRTA: MICIMACKÓA Pillangó csak röpdös és dalol, s a kegyetlen Tél is haldokol. A Kökörcsin bujkál valahola Földből. A Báránykák is oly búsan bégenek, a Végek is zörögve végenek, s az Ibolyák epedve kékleneka Zöldből. A sok Méhecske zümmög és dönög, szárnyait zizegve láthatják Önök. A Nyárról sok dalt cincog és pönöga lantom. Tehénszívek közt bőgés a kapocs, Gerlice búg, szürcsög, csobog a locs. Zümmögve verset költ a MedvebocsGalambom. Bizony Tavasz lesz, hirdetik a fák, saját szagától mámoros a Mák, és egyre csenget a Harangvirág, és énekel. Haris harsog, és hangja csupa báj, papás hangon dörmög a Papagáj, Mackó kicsiny szíve repesve fáj, És szárnyra kel. (in: A. A. Milne: Micimackó - Karinthy Frigyes fordítása)

Galéria